Kerékpár karbantartás télen

Mire kell figyelni, miben különbözik a téli bringázás a nyáritól - technikai oldalról nézve:

Először is télen lehetőleg ne egy drága kerékpárt koptassunk, áztassunk, hanem egy olcsóbb, egyszerűbb gépet, ami olcsóbban, egyszerűbben karbantartható és nem sajnáljuk annyira. Télen extrém útviszonyokat leszámítva megvagyunk a teleszkópvilla nélkül is, de a téli útfelületeken nem fogjuk sok előnyét érezni egy drága váltórendszernek sem. De természetesen minden gépezet, így ezek a téli strapabringák is fokozott odafigyelést, karbantartást igényelnek. Lássuk tételesen, mire is figyeljünk! téli bringázás, kerékpár karbantartás

- Gumi: a téli síkos útviszonyok között nem szerencsések a teljesen slick (sima) futófelületű külsők, helyettük inkább vízelvezető vájatokkal tarkított, vagy kifejezetten mintás futófelületűt válasszunk, bár a sík jégen minden csúszik. Érdemes jó defektállóságú külsőt (és akár belsőt) választani, mert télen elfagyott kézzel gumit cserélni nem igazán nyerő, sőt gumit foltozni néhány fok alatt általában egyenesen lehetetlen, mert a ragasztó megdermed, és nem ragad. Éppen ezért feltétlen pótbelső legyen nálunk, ne csak foltozókészlet, ha mégis megtörténne a baj.

- Fékek: a téli latyakos, vizes, havas trutyiban sokkal gyorsabban (akár 15-ször gyorsabban) kopnak a fékpofák. Ennek nyilvánvaló jele a gyorsan beeső fékpont (mikor a fékkart húzva a pofa eléri a felnit), illetve a felni fékezőfelületét borító szürkés szétkenődött trutymó, mely nagyobbrészt nem más, mint a szétkenődött fékpofa. Ennek oka a nedves körülmények közt a pofára, felnire ragadó kosz, homok, sószemcsék és mindenféle útszórásra használt anyag, melyek aztán csiszolópapírként zabálják a fékpofát. Ilyenkor a tárcsafék nyilvánvaló előnnyel jár, mivel a tárcsát kevesebb kosz éri (feljebb van, és nem a kerék kerületénél), illetve a fékpofái hosszabb élettartamúak. Télen tehát érdemes sokkal gyakrabban ellenőrizni a fékpofák állapotát, és nem megvárni az utolsó pillanatot a cserével, mivel akár egy hosszabb út során menet közben is elfogyhat az a fékpofa, ami nyáron még egy-két hetet is elbír. Kaphatók ugyan direkt vizes, jeges körülményekre tervezett fékpofák, amelyek azonban fémszemcséket tartalmaznak, hogy a felnire fagyott jégréteget, vízhártyát leküzdjék. Éppen ezért ezek sokkal gyorsabban koptatják a felnit, drasztikusan csökkentve annak élettartamát, ezért alkalmazásuk meggondolandó. Érdemes minden vizes tekerés után áttörölni a felni fékfelületét, de lehetőség szerint a fékpofáét is.

- Csapágyak: A víz és a kosz természetesen a csapágyakat is sokkal jobban igénybe veszi. A jó minőségű kerékagyak, középrészek megfelelően tömítettek, tehát a bizonyos időközönként elvégzett ellenőrzés karbantartás elég, de ezek is meghálálják, ha időnként letöröljük a tömítésnél a kívülről rárakódott koszt, sót. A gyengébb tömítésű agyak esetén (régebbi kerékpárok, áruházi gazdaságos kerékpárok) - amennyiben rendszeresen használtuk a télen - nem árt a telet követően átzsíroztatni őket, illetve már így nekiindulni a télnek. A csapadék a kormánycsapágyat sem kíméli. Jó megoldás lehet egy belsőgumiból kivágott darabot ráhúzni a kormányszárat kiemelve. Ez egy vagy két téli szezont kibír, és nagymértékben védi a kosz és víz behatolásától. Erre a célra kaphatók neoprén vagy egyéb rugalmas anyagból készült védőhuzatok, azok is jók.

- Sárvédők: Télen mind a saját, mind a mögöttünk haladó érdekében érdemes a kereket nagymértékben fedő sárvédőket használni a bringán. A kis dizájnos látszatsárvédők ilyenkor mit sem érnek. Ezek aljára sem árt még plusz toldalékot (laffantyúnak vagy flepninek is hívják) szerelni, mely nem engedi, hogy a lábunkat bokáig beterítse az útról felcsapó latyak. - Világítás: Bár a világítás nem kifejezetten a télhez kapcsolódó dolog, azonban ne feledkezzünk meg a korai sötétedésről, munkából, iskolából hazafelé már könnyen sötétben találhatjuk magunkat. Mivel többet használjuk ilyenkor a világítást, gyakrabban is kell az elemek cseréjéről, az akkumulátorok töltéséről gondoskodnunk. Éppen ezért nem árt egy tartalék készlet belőlük a táskánkban.

- Bowdenek: Bizony a kosz ide is megtalálja az útját. Télen gyakrabban fordul elő, hogy úgy érezzük, nem akar váltani a váltó. Ilyenkor elsőként egy alapos tisztítást érdemes elvégezni a bowdenek terén, leggyakrabban a hátsóváltóhoz futó utolsó szakasznál szokott gondot jelenteni a kosz. A leszedett bowdenházat alaposan fújjuk ki olajspray-vel, ami egyszerre tisztítja, keni és gátolja a korróziót. Rendszeres téli bringázás esetén ez a művelet akár többször is szükségessé válhat. Ne hanyagoljuk el, mert elfajult esetben akár a huzalok teljes összerozsdásodása is bekövetkezhet. Ebből adódik, hogy érdemes jó minőségű (természetesen kicsit drágább) rozsdamentes bowdeneket vásárolni, mindenképpen visszahozza az árát! Ugyanígy érdemes a kosznak jobban kitett helyeken tömített bowdenház-végeket beszerelni, melyek kevesebb koszt engednek be.

- Lánc, lánckerekek: Télen gyakoribb kenést igényelnek, és persze előtte természetesen tisztítást is. Érdemes ilyenkor kifejezetten hideg, vizes időre gyártott kenőanyagokat használni, mivel azok lassabban kopnak le a láncról, a csapadék sem veri le olyan gyorsan és valamelyest víz/kosztaszítók. Bár ezek is drágábbak az egyszerű varrógépolajnál vagy WD-40-nél, de rendszeres téli tekerés esetén szintén gyorsan visszahozzák az árukat. Végül pedig ismét felhívnánk a figyelmet a rendszeres tisztításra. Egy vizes, latyakos út után érdemes legalább nagyjából letisztítani a gépet a már említett alkatrészeken kívül az olyan egyéb érzékeny pontoknál is, mint pl. nyeregcső bilincsnél - ahol befolyhat a koszos víz -, továbbá ilyenek a váltókarok, bowdenek, ha van teleszkópvilla, akkor annak a becsúszószárai. Persze a legjobb egy gondos tisztítás, ne hagyjunk időt a rozsdának. Mielőbb szárazra töröljük a bringát, annál tovább fog minket szolgálni szeretett járművünk! Forrás: http://kerekparosklub.hu Fotó: Kovács Tihamér

Az oldal 1280x800-as felbontásra van optimalizálva.